Reading time: 4 minutes

Összefoglaló

A tanulmány eredetileg arra a kérdésre keresi a választ, hogy Oroszország a nyugati szankciók feloldása után visszatérne-e nyugati gazdasági kapcsolataihoz, vagy továbbra is Kína irányába mutatna a kereskedelem fő irányvonala. Ennek megértéséhez viszont elengedhetetlen megérteni a szankciók hatását az Orosz gazdaságra és kereskedelemre.

A szankciók nem érték el céljukat, azaz nem tudták térdre kényszeríteni az orosz gazdaságot, sem megállítani az ukrajnai katonai konfliktust, és valószínűleg soha nem is fogják. Ugyanakkor a szankciók és az orosz ellenintézkedések jelentősen átalakították az orosz gazdaság szerkezetét. Ezeknek az intézkedéseknek a hatásai ágazatonként nagyban eltérnek, ezért szektorális megközelítést alkalmazva azonosítottam a főbb iparágakban (agrár, energetika, gyógyszeripar) végbemenő változásokat.

A szankciók ellen Oroszország háromféleképpen tud fellépni. Egy, lokalizálja a termelést, így megszűntetve az ország külföldi importkitettségét. Az importhelyettesítés Oroszország fő gazdaságpolitikai céljává vált, különösen a szankciókkal sújtott szektorokban. Kettő, ideiglenes megoldásként Oroszország próbálja a „barátságtalan”  országok felé való kitettségét

„barátságos” országok importjával helyettesíteni. Ez egyes szektorokban olyannyira sikeres volt, hogy itt már elképzelhetetlen a nyugati cégek visszatérése. Vannak viszont szektorok, ahol a „barátságos” országoknak sem sikerült helyettesítenie a nyugati importot vagy exportot. Ilyenkor harmadik megoldásként a szankciók kijátszása jöhet csak szóba, amennyiben az érintett termék kereskedelme szankcionálva van.

A szankciók hatására az orosz üzleti kapcsolatok számos területen – például gépipar, járműgyártás, kettős felhasználású termékek – a Nyugatról Kína felé tolódtak el. Emellett sok orosz cég vette át a kivonuló nyugati vállalatok helyét. E változások egy része várhatóan akkor is fennmarad, ha a szankciókat esetleg feloldják. Ugyanakkor vannak olyan szektorok – például az egészségügy, a gyógyszeripar, a gépgyártás és az energetika –, amelyek továbbra is nyugati technológiára támaszkodnak. Különösen érzékeny veszteség Oroszország számára, hogy az EU-t elveszítette legnagyobb energiapiacaként és a kritikus, csúcstechnológiás termékek fő beszállítójaként. Egyes nyugati cégeket Oroszország továbbra is szívesen lát, főként ott, ahol sem Kína, sem az orosz ipar nem tudta pótolni termékeiket vagy szolgáltatásaikat. Habár a kínai termékek teret nyertek, az oroszok bizalmatlanok velük szemben, ami kedvező környezetet teremthet a nyugati cégek visszatéréséhez. A politikai akarat ugyanakkor továbbra is a Nyugattól való leválást helyezi előtérbe. Magyarország különleges helyzetben van, Oroszország „a barátságtalan országok közül a legbarátságosabbként” tekint ránk. A jó politikai kapcsolatok révén a magyar vállalatok kivételes lehetőségeket kapnak az orosz piacon – egy olyan piacon, amelyet a nyugati cégek egyáltalán nem hagytak el teljesen. A jelenlegi helyzet új, soha nem látott lehetőségeket teremt. Amennyiben jól kezelik, az orosz piacon való működés még ebben az instabil időszakban is rendkívül jövedelmező lehet – ahogy azt a Richter Gedeon és az OTP Bank példája is mutatja. Magyarország nem számít fenyegetésnek Oroszország szemében, így az együttműködés továbbra is lehetséges.

Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy nincs egységes válasz arra, vajon Oroszország visszatér-e a Nyugathoz a gazdasági kapcsolatait tekintve. A döntés iparáganként változik. Kihangsúlyozandó viszont, hogy az üzleti lehetőségek – a kockázatok ellenére – különösen magyar cégek számára kifejezetten kedvezőek lehetnek a gyorsan változó orosz piacon.

Kaszó Győző

Nemzetközi Kapcsolatok Iskola hallgató, MCC