Reading time: 4 minutes

Összefoglaló

2025 az öt közép-ázsiai ország (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) gazdasági életének szempontjából egyaránt pozitív év volt. Emellett 2025 megerősítette a régió Kelet és Nyugat között elfoglalt pozícióját, mint kereskedelmi és energetikai csomópont. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a térség országai számára 2025 mellett 2026 is a politikai stabilitás és a kedvezőnek tűnő gazdasági kilátások éve lehet.

Mindazonáltal 2026-ban Kazahsztánnak, mint a régió legnagyobb gazdaságának, és két fő kihívással kell majd szembesülnie: (1) továbbra is növekednie kell, miközben (2) költségvetési változtatásokat is végre kell hajtania.

Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban a 2025-ös magasabb gazdasági növekedési ráták bizonyos értelemben elrejtik az országok gazdaságának valódi problémáit, mint a magas infláció és energia árak. Ugyanakkor vélhetően a 2025-ben megszületett határmegállapodások lehetővé tehetik Biskek és Dusanbe számára, hogy kedvezőbb kereskedelmi és gazdasági feltételeket alakítsanak ki.

A régió legnépesebb országa, Üzbegisztán ugyanakkor kedvező helyzetben van az üzbég gazdaságban rejlő potenciál miatt, amit az üzbég ipari növekedés, az országban megkezdett és részben befejezett infrastruktúra fejlesztések, a védelmi ipar bővülése, valamint a textilipar és az ásványi kincsekből álló diverzifikált exportbázis is támogat. Üzbegisztánnak a szomszédos országokkal való együttműködésére irányuló erős kapcsolatai pedig jelentős segítséget nyújtanak az ország gazdasági stabilitásának megőrzésében.

Türkmenisztán számára a pozitív növekedési mutatók ellenére továbbra is probléma a más országokkal történő alacsony kereslet, ugyanis a közép-ázsiai ország gazdasága nagymértékben függ a Kína fókuszú földgáz exporttól, ezért a globális energiapiacok változásai vagy egyéb politikai kérdések, valamint a Kína türkmén földgázvásárlásikapacitásának esetleges csökkenése, negatív hatással lehetnek Türkmenisztán exportbevételeire.

Gazdasági szempontból 2026-ban a régióban Kína további gazdasági térnyerése várható, elsősorban a Közép-folyosón (más néven Middle Corridor) keresztül, amely Oroszországot megkerülve köti össze Kínát az Európai Unió piacaival. Mindazonáltal az is látható, hogy Kína mellett pedig az Egyesült Államok és az EU és Japán is igyekszik felzárkózni a közép-ázsiai beruházásokban, különösen a kulcsfontosságú ásványi anyagok szektorában. Ugyanakkor a történelmi partner, Törökország és az Öböl-menti országok is aktívan fejlesztik gazdasági együttműködésüket a régióval. Ugyanakkor Oroszország gazdasági súlya az ukrajnai háború óta meggyengülni látszik. Ennek ellenére Oroszország továbbra is fontos és megkerülhetetlen partner a régió országai számára, különösen a kereskedelem terén és a munkaerő terén, az Üzbegisztánból, Tádzsikisztánból és Kirgizisztánból érkező nagy létszámú munkavállalóknak köszönhetően.

Bár Közép-Ázsia optimistán tekinthet 2026-ra, néhány negatív kockázatottal is szembe kell nézni a régió országainak, mint az infláció, a munkaerőhiány, az Oroszországra kivetett szankciók másodlagos hatása és a Közép-Ázsia déli részén fennálló instabilitási kockázatokat, mint Pakisztán és Afganisztán közötti fokozott feszültségek és szórványos harcok. Emellett a klímaváltozás súlyos kihívást és kockázatot jelent a hosszú aszályok által fenyegetett regionális gazdaságok számára.

Veres Szabolcs
Kutató, Külgazdasági Műhely, MCC